A rajzfilmeket mindenki szereti. Annak ellenére, hogy sokan tagadják, a felnőttek körében is igen népszerűek. Persze ízlések és pofonok, de szerencsére van bőven amiből választani: Kukori és Kotkoda, Pompom kalandjai, Micimackó történetei, Tom és Jerry, A Simpson család, South Park, Family Guy.
Nem tagadom, mint ahogy a jó filmekért, a jó rajzfilmekért is rajongok. Imádom őket, ha van bennük elég humor, báj, romantika és nem utolsó sorban jó zene. Mindez tesz ugyanis egy rajzfilmet olyanná, hogy az ember újra és újra meg akarja nézni. Még mindig szívesen megnézek egy részt a Mézga családból és alig várom, hogy hip-hop jöjjön Vuk. Tom és Jerry pedig az örökzöld kedvenc. Nemcsak az én gyerekkori emlékeimben él tovább, hanem 1940-től gyerekek millióit varázsolta el. Amikor nagyon kicsi voltam még javában tombolt az aranykorszak és a rajzfilmeket sugárzó csatornák még csak álmaimban sem léteztek, így igazi ünnep volt olyankor, amikor az óvónénivel igyekeztünk a moziba, hogy megnézzünk néhány részt Tom és Jerry örökös harcából. Aztán évekkel később már az esti mesére vártam a Duna Tv műsorán, majd a tévémaci lett a barátom. A mai gyerekek számára talán már érthettetlen ez a történet. Voltak olyan szerencsés kölykök is, akiknek parabolla antennájuk volt, így már 1992-től foghatták a Carton Netwok műsorát. Igazi klasszikus rajzfilmek futottak rajta, és sok gyerek innen tanulgatott angolul, mivel nem volt se szinkron, se felirat.
A Cartoon Network, Animax, Disney Channel, Minimax korszakában csak ömlenek a hagyományos és japán rajzfilmek Justin Bieber és Hannah Montana társaságában. Haladnunk kell a korral, tehát ez így van rendjén. Unalmasak már a régi figurák és a fenébe, még csak nem is 3D-ben készültek. S ha már az unalomnál tartunk, akkor elárulom, hogy Tévémaci barátom is teljesen átlakult a mai időknek megfelelően: rapper cuccokban füvet szív miközben tévézik, whiskyvel öblöget, majd ágyba bújik két macinővel. Sőt már átkeresztelkedett Tívimacira és az MTV-re (Music Channel) költözött.
Néhány egykori barátunkat a rajzfilmek világából már szinte teljesen elfeljtettük, miközben újakkal ismerkedtünk meg. Lassan Tomot, az egérre éhes bugyuta macskát már kevesebben ismerik, mint az okos, művelt és sármos Briant a Family Guyból. Talán Brian története nem fog 70 évig életképes maradni, de a rajzfilmek mindneki kedvencei maradnak mindenkor. Még akkor is, ha sokan ezt nem ismerik el.
Nagyon jó ez a bejegyzésed, tudod épp tanulgatok, és jól esett, hogy megnéztem a Frakkos rajzfilmet. Most valahogy úgy vagyok én is, mint Frakk. Mintha egyik szoba sem lenne nekem jó a tanulásra